2010. október 10. 20:32 napi bejegyzések

Településünk

Történet

SZEDRES az eperlevél biztosítása érdekében nagy számban ültetett szederfákról kapta új nevét. Bezerédj a község alapításakor arról is rendelkezett, hogy a tanító köteles faiskolát tartani, a legjobb diákok között évente 6 gyümölcs-, 6 dió és mintegy félszáz eperfát kiosztani.

Bezerédj István nem elsősorban a selyemhernyó tenyésztésével írta be nevét történelmünkbe, hanem reformkori közéleti szerepléseivel, s azzal, hogy ő volt az első önként adózó magyar nemes. Lemondott jobbágyai kilencedéről, s felszabadította őket. A Hidjapusztán élő Bezerédj fiatalon elhunyt felesége, Bezerédj Amália 1828-ban jobbágygyermekek számára létrehozta a hidjai “kisiskolát”, s az első magyar óvodát Belacon, amely ma Kakasd községhez tartozik. Az általa írt Flóri könyve 16 kiadást ért meg, s közel egy évszázadon át elevenen ható gyermekirodalmi alkotás volt.

A II. Világháborúig Szedres fejlődésében a nagybirtok rendszer hatása érvényesült. Az emberek nagy hányada a község külterületén elhelyezkedő pusztákon élt. 1938-ban csatolták Hidja és Jegenyés pusztákat közigazgatásilag Szedreshez, ezek a puszták mára már szinte teljesen elsorvadtak.

1945 után a nagybirtokok helyén mezőgazdasági nagyüzemek jöttek létre. A gazdasági fejlődés beindult, kiépült az elektromos hálózat, a lakosság létszáma lényegesen megnőtt. Népszámlálási adatok alapján, 1854-ben 707 lakosa volt a falunak, 1960-ban pedig már 2357 ember élt Szedresen. Tehát száz év alatt több mint a háromszorosára növekedett a lélekszám, a község viszont csak 462 lakóházzal rendelkezett, szükségessé vált új lakások építése. Ebben az időszakban jött létre a jelenlegi utcák kétharmada.

Az 1960-as évek elején épült a 63-as főközlekedési út, ami egy újabb fejlődési hullámot hozott magával. Megépült az egészségház, az orvosi rendelők, a művelődési otthon, a gyógyszertár és egy újabb épülettel bővült az általános iskola. Kiépült a vezetékes ivóvíz hálózat és az utcák nagy része szilárd burkolatot kapott. Mindezek következményeként a környező települések között központi szerephez jutott Szedres. Kialakult Szedres jelenlegi nagysága, ahol 760 lakásban 2500 fő körüli lakos él.

A rendszerváltást követően a sportcsarnok, üzletház, kábel TV-, gáz- és szennyvízhálózat kiépülésével összkomfortossá vált a település.

Gazdasági adatok

A település fő profilja az agrárgazdálkodás. Fő ágazat a növénytermesztés, az állattartás a rendszerváltást követően fokozatosan leépült.

A növénytermesztés területén főbb kultúrának a kukorica és a kalászosok számítanak. Vetésforgó következtében pedig még a napraforgó. A kertészeti növények közül a szedresi dinnye országos hírű, melyet évi 300 ha-on termesztenek.

A mezőgazdasági termelés nagy része családi gazdaságok, mezőgazdasági vállalkozások keretein belül folyik illetve őstermelőként is találhatók termelők. A Szekszárdi Mezőgazdasági Részvénytársaság kajmádi kerülete állami területen gazdálkodik.

A fő ágazat mellett néhány kézműipari jellegű vállalkozás is található a településen. A helyi élelmiszer kereskedelmi ellátást és vendéglátást zömmel helyi vállalkozók végzik.

A munkavégzés miatti ingázás leginkább a szomszédos városokba (Szekszárd, Tolna) irányul. A regisztrált munkanélküliek száma alacsonyabb szinten mozog, viszont sok az alkalmi munkavállaló, akik idénymunkából élnek és nem szerepelnek a munkanélküli nyilvántartásokban.

Földrajzi adatok

Szedres a Dél-Dunántúlon fekvő Mezőföld déli részén, Szekszárdtól 16 km-re északra a 63-as főközlekedési úton fekszik. Belterületének nagysága 200 ha, melyen 720 ingatlanon 2491 lakos él.

A település természeti környezetét egyrészt a dél mezőföldi homokhát, másrész a múlt század elején szabályozott Sió- és Sárvíz-csatornák árterülete határozza meg. A község 4430 ha-os külterületét elsősorban mezőgazdasági termeléssel hasznosítják, amely Szedres lakóinak ma is a fő jövedelmi forrást jelenti.

A rendszerváltást követően 1993-ban 230 hektárt természetvédelmi területté nyilvánítottak, mely a Duna-Dráva Nemzeti park részét képezi. Ezen területek közé tartozik:

Holt-Sárvíz:

A Sió és a Sárvíz szabályozásának idején alakult ki. A környező mocsárréteket rekettyefüzes és nádasfoltok tarkítják, nyárfaligetek övezik. Rendkívül gazdag a növény- és állatvilág.
Az ősi Sárvíz hajdani mellékága, majd holtága kanyargós, átlagosan másfél méter mélységű romantikus vízterület, melyet Szedresi-tó néven is ismernek.
A legszembetűnőbb a madárvilág: barna réti héja, foltos nádi poszáta, nádi sármány, cserregő és nádi poszáta. A függőcinegék remekmű fészkei a rekettyefüzek ágain készülnek. Madártani szempontból jelentős a sárszalonka fészkelése. A partszakadásokban néhol a jégmadár is megtelepszik. A közeli löszpart színpompás madara a gyurgyalag.
Az emlősök közül a fokozottan védett vidra csak szerencsével pillantható meg, rejtőzködő életmódja miatt. A vízpart növényzetében gyakori a törpe egér fészke, sáslevelekhez erősítve.
A kétéltűek közül a mocsári és a kecskebéka; a hüllők közül a mocsári teknős a legjellemzőbb faj.

A Szedresi-tó a Szedres és Vidéke Horgászegyesület kezelésében horgász tóként is közismert a környéken. Őshonos halállományából fokozottan védett a réti csík, de megtalálható még a sár-kárász, a compó, ponty, csuka, süllő, harcsa és keszeg állomány is. A vízinövények közül őshonos a vízililiom, a sulyom és a vízitök.

Sáfrányos legelő

A mintegy 60 hektáros legelőn tarka sáfrány is terem. A védett partoldal értéke a tavaszi hérics, ami itt 7-8 ezer terebélyes tővel képviselteti magát. Együtt virágzik a homoki pimpóval és az apró tyúktaréjjal.
A cukorhegy, kedvező meredeksége és szélviszonyai miatt kedvelt gyakorlóhelye a környék siklóernyőseinek és sárkányrepülőinek.