Szedres a Dél-Dunántúlon fekvő Mezőföld déli részén, Szekszárdtól 16 km-re északra a 63-as főközlekedési úton fekszik. Belterületének nagysága 200 ha, melyen 720 ingatlanon 2491 lakos él.

A település természeti környezetét egyrészt a dél mezőföldi homokhát, másrész a múlt század elején szabályozott Sió- és Sárvíz-csatornák árterülete határozza meg. A község 4430 ha-os külterületét elsősorban mezőgazdasági termeléssel hasznosítják, amely Szedres lakóinak ma is a fő jövedelmi forrást jelenti.

A rendszerváltást követően 1993-ban 230 hektárt természetvédelmi területté nyilvánítottak, mely a Duna-Dráva Nemzeti park részét képezi. Ezen területek közé tartozik:

Holt-Sárvíz:

A Sió és a Sárvíz szabályozásának idején alakult ki. A környező mocsárréteket rekettyefüzes és nádasfoltok tarkítják, nyárfaligetek övezik. Rendkívül gazdag a növény- és állatvilág.
Az ősi Sárvíz hajdani mellékága, majd holtága kanyargós, átlagosan másfél méter mélységű romantikus vízterület, melyet Szedresi-tó néven is ismernek.
A legszembetűnőbb a madárvilág: barna réti héja, foltos nádi poszáta, nádi sármány, cserregő és nádi poszáta. A függőcinegék remekmű fészkei a rekettyefüzek ágain készülnek. Madártani szempontból jelentős a sárszalonka fészkelése. A partszakadásokban néhol a jégmadár is megtelepszik. A közeli löszpart színpompás madara a gyurgyalag.
Az emlősök közül a fokozottan védett vidra csak szerencsével pillantható meg, rejtőzködő életmódja miatt. A vízpart növényzetében gyakori a törpe egér fészke, sáslevelekhez erősítve.
A kétéltűek közül a mocsári és a kecskebéka; a hüllők közül a mocsári teknős a legjellemzőbb faj.

A Szedresi-tó a Szedres és Vidéke Horgászegyesület kezelésében horgász tóként is közismert a környéken. Őshonos halállományából fokozottan védett a réti csík, de megtalálható még a sár-kárász, a compó, ponty, csuka, süllő, harcsa és keszeg állomány is. A vízinövények közül őshonos a vízililiom, a sulyom és a vízitök.

Sáfrányos legelő

A mintegy 60 hektáros legelőn tarka sáfrány is terem. A védett partoldal értéke a tavaszi hérics, ami itt 7-8 ezer terebélyes tővel képviselteti magát. Együtt virágzik a homoki pimpóval és az apró tyúktaréjjal.
A cukorhegy, kedvező meredeksége és szélviszonyai miatt kedvelt gyakorlóhelye a környék siklóernyőseinek és sárkányrepülőinek.